1. Black Mirror (2011- ): Ez a brit show BBC-s sorozatként kezdte és Netflixes sorozattá nőtte ki magát. Négy évada van jelenleg, de még ebben az évben, 2018-ban kijön az 5. évad is. Minden egyes rész különálló, más karakterekkel, történettel és témával. Bár úgy, mint a Pixaros meséknél vannak ’easter eggek’ elhintve, azt bizonyítva, hogy az egész egy valóságban játszódik. Műfajában utópia/disztópia (inkább az utóbbi). Minden egyes résznél, úgy éreztem, hogy a jövőben játszódik a történet, de ez sehol nincs meghatározva. Nagyon mély társadalomkritikával rendelkezik és minden rész után kicsit rosszul, betegnek érzem magam. Annyira szépen, valóságosan bemutatja például a média természetét és azt, hogy mivé lesz az ember a jövőben, hogy nem létezik, hogy ez valakit ne ütne szíven. A legtöbb epizód csúnyán ér véget, de volt már, hogy happy enddel, de még abba is beleborzongtam. Bemutatja a várható technikai fejlődéseket a jövőben, de sosem ezen van a hangsúly, hanem a következményein. Egy részben mindig csak egy (számunkra) új találmányt sző bele, például: memória implantátum, ami felvesz mindent, amit csinálsz, látsz, hallasz; lehetőség a halottakkal újra kapcsolatba lépni; olyan TV show-k, amik az emberek megalázásáról szólnak, és szórakoztatnak; a közösségi média lehetősége, hogy mindenki ’átlátható’ legyen; olyan virtuális játék, amit nem lehet megkülönböztetni a valóságtól; a tudat tárolása halál után és még sorolhatnám a félelmetesebbnél félelmetesebb témákat. Nincs olyan rész, ami kilógna a sorból, mind remekül van megírva és letaglóz minden ’még’ épeszű embert. A sorozat nevéből is következtethetünk természetére, ’fekete tükör’, azaz mikor kikapcsolod a TV-t és látod magad a képernyőn. Vagy interpretálhatjuk úgy is, hogy tükröt állít jelenlegi társadalmunk elé, megmutatja, mi vezethet rossz fele, és választáshoz állít, hogy ezek után azt a jövőképet fogod-e táplálni cselekedeteiddel, vagy ellenállsz és mész az árral szemben. Te hogy döntesz?

1. Eiffel-torony: Párizs legtöbbet használt szimbóluma az Eiffel-torony. Ezt a remekművet az 1889-es világkiállításra tervezte Gustave Eiffel (a Nyugati-pályaudvar kivitelezését az ő cége csinálta) a francia forradalom százéves évfordulójára. 20 év után tervezték a lebontását, de szerencsére megmenekült ettől, hiszen remek magasságot biztosít a rádióantennáknak… ja, és persze azért, mert ikonikussá vált. Nyitás előtt érkezzünk, hogy elkerüljük a rettentő nagy sorokat. Az ’emeleten’ található a Jules Verne Michelin-csillagos étterem, ahova csak akkor menjünk, ha milliomosok vagyunk. Ez egy elég zsebbe nyúlós téma. Viszont ha nem félünk a magasságoktól és tiszta az idő, akkor azt javaslom, hogy egyből a legfelső szintre menjünk, hogy tényleg megérezzük milyen magas is a torony (324 m). Ezen a szinten található Eiffel irodája, ahova sajnos nem lehet bemenni, de képeken megfigyelhetjük, hogy nézett ki annak idején. A szűkös felső részen, emellett, található mini toalett is. Ki mondhatja el magáról, hogy az Eiffel-torony tetején pisilt?

1. Tervezni: Párizsban rengeteg látnivaló van, ha nem töltünk ott heteket, célszerű megtervezni, milyen programokra megyünk el, vagy mely látványosságokat fogjuk megnézni. Mindig kell áldozatokat hozni. Annak érdekében, hogy egy egész napot a Louvre-ban töltsük, (ami még így is kevés volt) le kellett mondani a Musée d’Orsay-ról, nem bántam meg, hogy nem rohantunk, így legalább van okunk visszamenni. A tervezéshez főleg a National Geographic útikönyveit használtuk, ami még kisebb-nagyobb előre összeállított programokat is ajánl, sokszor megkönnyítette az előkészületeket.

1. Nem tudnak angolul: A franciák nem nagyon tudnak angolul, még a fővárosban sem. Ez alatt azt értem, hogy az alapszavakat sem ismerik fel. Mikor bementünk egy boltba tejet venni a reggelihez, nem értette az egyik ott dolgozó, hogy milk és csak akkor esett le neki, mikor franciául szóltam pár szót. Éttermekben sem nagyon tudnak angolul, készüljünk fel erre. Persze mindig van kivétel, vannak, akik tudnak angolul, csak olyan akcentussal beszélnek, hogy alig lehet érteni. Rá kell hangolódni, hogy tényleg megértsük.

1. Válaszd ki a legmegfelelőbb napot a látogatásra: Vannak olyan napok Disneylandben, mikor nincsenek olyan sokan! Online felületen több nap is ki van jelölve ilyen napnak. A legtöbb helyen viszont azt olvashatjuk, hogy ez a nap a KEDD, de ez függhet attól, melyik évszakban látogatunk. Persze az egy jó ötlet, ha elkerüljük a hétvégét, mert akkor nagyon hosszú sorokba csöppenhetünk. Az első Disneylandes élményem egy szombati nap volt, nem jó érzés, mikor tudod, hogy sorban állás helyett mennyi mindent lehetne csinálni… Sajnos nem is sikerült mindenre felülnöm, amire akartam. Aztán sikerült eljutni egy keddi napon, és nagyon megkönnyebbültem, hogy ilyen egyszerű is lehet.

Ezúttal a nők kezében van az irányítás. A hatalom. Hogy történhetett ez meg? A ’gyengébbik nem’ kifejleszt egy olyan képességet, amellyel elektromos áramot tud kibocsájtani az ujjaiból és az akaratával tudja irányítani azt. Ezzel az erővel pedig ők dominálhatnak a társadalomban.

Dan Brown könyveiről gyakran megosztó véleményeket hallhatunk/olvashatunk. Valaki szereti, és minden könyvét elolvassa, van, aki utálja különböző okokra hivatkozva (hazugságokat ír, Umberto Eco-t utánozza, rosszul, stb.). Én szeretem. A Da Vinci-kódot olvastam először még mielőtt megnéztem volna a filmet és egyszerűen nem tudtam letenni. A sztori mellett olyan részleteken merengtem el, mint az Opus Dei valós cselekményei világunkban vagy például Párizs utcái és híres helyszínei. Amellett, hogy olvashattam Robert Langdon izgalmas történetét, kaptam egy eszközt arra, hogy jobban elmélyítsem a tudásom a művészetben, politikában, tudományban és még sorolhatnám, mennyi releváns témát ölel fel a már 7 kiadott könyv.

A Johannesburgi Művészeti Galéria mesterműveit hozták el Magyarországra idén nyáron. „Claude Monet-tól Edgar Degas-ig, Dante Gabriel Rossettitől John Everet Millais-ig, Pablo Picassótól Francis Baconig, Roy Lichtensteintől Andy Warholig” meg lehet tekinteni a képzőművészeti alkotásokat (még talán hozzátenném Henry Moore-t is). Debrecenben 2018. június 18-tól látogatható a kiállítás szeptember 23-ig. Ugyan ez elég hosszú időtartam én ott akartam lenni a megnyitón, hogy elsők között láthassam a műveket és, hogy kiderüljön számomra a rejtély, hogy miért történik ez a rendkívüli dolog Kelet-Magyarországon.

Ez, az USA-ban kötelező olvasmány hogyan lehet releváns egy magyar ember számára? A Ne bántsátok a feketerigót! olyan témákat dolgoz fel, mint a színes bőrűek hátrányos megkülönböztetése, az osztálykülönbségek és, hogy a világ, amiben élünk, mennyire igazságtalan. Ismerősen hangzanak ezek a problémák, hiszen nap mint nap szembesülünk velük, még most, 80 év után is, egy másik kultúrában.