5 sorozat nyárra

Black Mirror (2011- ): Ez a brit show BBC-s sorozatként kezdte és Netflixes sorozattá nőtte ki magát. Négy évada van jelenleg, de még ebben az évben, 2018-ban kijön az 5. évad is. Minden egyes rész különálló, más karakterekkel, történettel és témával. Bár úgy, mint a Pixaros meséknél vannak ’easter eggek’ elhintve, azt bizonyítva, hogy az egész egy valóságban játszódik. Műfajában utópia/disztópia (inkább az utóbbi). Minden egyes résznél, úgy éreztem, hogy a jövőben játszódik a történet, de ez sehol nincs meghatározva. Nagyon mély társadalomkritikával rendelkezik és minden rész után kicsit rosszul, betegnek érzem magam. Annyira szépen, valóságosan bemutatja például a média természetét és azt, hogy mivé lesz az ember a jövőben, hogy nem létezik, hogy ez valakit ne ütne szíven. A legtöbb epizód csúnyán ér véget, de volt már, hogy happy enddel, de még abba is beleborzongtam. Bemutatja a várható technikai fejlődéseket a jövőben, de sosem ezen van a hangsúly, hanem a következményein. Egy részben mindig csak egy (számunkra) új találmányt sző bele, például: memória implantátum, ami felvesz mindent, amit csinálsz, látsz, hallasz; lehetőség a halottakkal újra kapcsolatba lépni; olyan TV show-k, amik az emberek megalázásáról szólnak, és szórakoztatnak; a közösségi média lehetősége, hogy mindenki ’átlátható’ legyen; olyan virtuális játék, amit nem lehet megkülönböztetni a valóságtól; a tudat tárolása halál után és még sorolhatnám a félelmetesebbnél félelmetesebb témákat. Nincs olyan rész, ami kilógna a sorból, mind remekül van megírva és letaglóz minden ’még’ épeszű embert. A sorozat nevéből is következtethetünk természetére, ’fekete tükör’, azaz mikor kikapcsolod a TV-t és látod magad a képernyőn. Vagy interpretálhatjuk úgy is, hogy tükröt állít jelenlegi társadalmunk elé, megmutatja, mi vezethet rossz fele, és választáshoz állít, hogy ezek után azt a jövőképet fogod-e táplálni cselekedeteiddel, vagy ellenállsz és mész az árral szemben. Te hogy döntesz?
Stranger Things (2016- ): Ez a, szintén Netflixes, sorozat a Duffer Brothers kreálmánya, akik valószínűleg nagyon szeretik a 80-as éveket. Miért gondolom így? Minden jellemével és stílusával egy hódolat a 80-as évek popkultúrájához és főleg Stephen King első könyveihez és Steven Spielberg első filmjeihez. Ha te is imádod ezt a korszakot, akkor tuti szeretni fogod ezt is. Két évada van jelenleg, de 2019-ben jön a 3. is. Az első évad alap sztorija egy kisfiú eltűnése köré épül. Bemutatja, hogy az anyukája (Winona Ryder, remekül játsza), hogyan próbál kapcsolatba lépni vele és, hogy szinte őrületbe kergetik a különös események. A kívülálló testvérével is megismerkedhetünk. Valamint három legjobb barátjával. A gyerek színészek kiemelkedően játszanak, élvezet nézni. Az alkotók pedig remekül megfogták a gyermeki lét hozzátartozóit, és olyan dialógusokat adtak a szájukba, ami valóságossá teszi a jeleneteket. Én például sokszor érzem azt filmeknél, hogy igen, ezt egy felnőtt írta, aki nem nagyon emlékszik, hogy beszélnek igazából a gyerekek. Na, hát ennél egyáltalán nem fordult meg ez a fejemben. Érdemes még megemlíteni a telekinézist (tárgyak manipulálása gondolattal) birtokló Elevent (11), aki alig szól pár szót, inkább az arcával kommunikál, és, akit Millie Bobby Brown játszik nagy kiválósággal. A sorozat sok mozzanata ismerősen tűnhet a 80-as években jártasaknak, hiszen sok jelenet és referenciát tartalmaz egy az egyben. Steven Spielberg E. T. című filmjével, Stephen King Tűzgyújtó és Carrie című könyveivel megegyező részeket találhatunk a sorozatban. Én ezt nem nevezném másolásnak, inkább mély tiszteletnek hívnám. Már az intro-jába beleborzongok olyan jó és szeretnivaló ez a sorozat.
A szolgálólány meséje (2017- ): Ez a Hulu-s sorozat, A szolgálólány meséje című könyvön alapszik. A második évadát most közvetítik. Margaret Atwood, az író, kreált egy disztópiát, ahol a nők csak szülésért és házimunkáért élnek. Mikor olvastam, az gondoltam ez egy kliché, mintha már valahol hallottam volna. Gilead a jövőben játszódik. Offred/Fredé (Elisabeth Moss) egy szolgálólány a Parancsnoknál és a feleségénél, aki meddő. Fredének ezért kell feláldoznia a testét és életet adni egy gyermeknek a házban, ahogy minden szolgálólánynak ebben a borzalmas világban. Mind rabszolgák és senki sem menekülhet ebből a rendszerből. Öngyilkosságot sem követhetnek el (így sem menekülhetnek), és ’minden sarkon’ van egy SZEM (megfigyelő), aki jelenti a feltűnő eseményeket. Olvasás közben sok hasonlóságot fedeztem fel George Orwell 1984 című könyvével. Nem voltam elégedett a részletekkel és úgy éreztem kihagyhattam pár oldalt, mert nem állt össze a sztori a fejemben. Szóval adtam egy esélyt a sorozatnak, ami mostani produkció, bár a könyv 1985-ben jelent meg (egy évvel Orwell disztópiája után, véletlen egybeesés?). Habár a könyvet annyira nem élveztem, a sorozat minden várakozásomat felülmúlta. Eleve jó lehetőségek voltak az eredeti történetben és ezeket a lehetőségeket a sorozat nagyon szépen ki is használta/használja. A szereplők között pedig nagyon jól működik a kémia. De mit is szeretek rajta annyira? A cselekményt egy teljesen új szintre hozza, ahol még több mindent megtudhatunk az előzményekről, hogy mi miért történt. Megismerjük az igazi karaktereket, hiszen láthatjuk a Gilead előtti életüket is visszaemlékezés formájában. Mivel a könyv Fredé szemszögéből van, ezért abban csak az ő múltjából kapunk részleteket, de így is úgy éreztem, hogy nem nagyon ismertem meg őt és távol állt tőlem. Most, hogy a második évadot nézem, nagyon sok közös dolgot fedezek fel vele. Margaret Atwood feminista, létrehozott egy világot, ami arra hívja fel a nők figyelmét, hogy akármilyen elnyomásban vagyunk, harcoljunk a jogainkért. Nagyon sok sokkoló jelenetet tartalmaz mind a két évad. Olyan témákat dolgoznak fel egyes részek, mint a: homoszexualitás és a kereszténység viszonya, nő és nő közötti ellenszenv, reprodukció és a meddőség problémája. Néha nagyon nehéz nézni a brutális jeleneteket, de megéri, mert elgondolkodtat.
Westworld (2016- ): Nagy rajongója vagyok a Lostnak és a Rejtélynek. Két sorozat, amit J.J. Abrams produkált szóval mikor hallottam az ’új’ sorozatáról a HBO-nál, a Westworld-ről egyből rákattantam. A sorozatnak egyébként most adják a második évadát. 1973-ban kiadták a szintén ezen a címen futó filmet Michael Crichtontól, attól a Michael Crichtontól, aki a Jurrasic Parkot írta. Nem vagyok járatos a többi munkásságában (főleg könyvek), de úgy tűnik, szeret parkokról írni, ahol az ember istent játszik és valami rosszul sül el a lényekkel.Az ő, eredeti Westworldjében a park több részből is áll nem csak a ’vadnyugatból’, amit majd lehet ebben a sorozatban is kiaknáznak? Jonathan Nolan (Christopher Nolan testvére), Lisa Joy és J.J. Abrams azért ült össze, hogy létrehozzák ebből a koncepcióból ezt a misztikus, fantasztikus sorozatot. Volt már, hogy megkérdőjelezted a valóságod? Ez a sorozat nagyon komplex, sok kérdést feltesz az életről. A park vendéglátói a humanoid robotok, akik a nappalokat az előre megírt forgatókönyvük alapján töltik (kisebb improvizálásokkal) és mikor megsérülnek, éjszaka megjavítják őket. Úgy viselkednek, mint az igazi emberek, úgy tudod megkülönböztetni őket, ha lelövöd őket és figyelsz, hogy megsebesültek e vagy sem (ha nem akkor emberek). A vendégek a park látogatói, akiknek nem eshet bántódásuk a parkban, akik szórakozásból cowboyok lehetnek, és jól érezhetik magukat. A sorozatban többször elhangzik, hogy a park az valóságosabb, mint az igazi világ, ami érdekes kérdéseket vet fel bennem, hiszen a jövőben játszódik. A technikusok azok, akik programozzák a robotokat és javítják őket sérülés esetén, valamint esetenként újabb és újabb humanoidokat hoznak létre. Istent utánozva parancsolnak a vendéglátóknak, megállítják, megváltoztatják, elindítják őket, ahogy kedvük tartja. Spoiler nélkül elég nehéz a cselekményről beszélni, de a sztori azzal kezdődik, hogy kisebb hibákat vélnek felfedezni a robotok viselkedésében és idővel ezek a hibák egyre nagyobbak lesznek. Érdekes mikor a humanoidok tesznek fel filozófiai, egzisztenciális kérdéseket. Ez a sorozat gondolkodásra késztet. Saját magadról, az identitásodról, a valóságodról. Minthogy egy Nolan van a készítők között várhatunk valami nem természeteset az idővonal bemutatásával. Szóval figyelj oda nagyon a karakterekre és a jelekre, amiket elhintenek, arra vonatkozóan, hogy mi-miután történik… A színészek kiválóak, Anthony Hopkins játssza a park létrehozóját, szóval ő John a Jurassic Parkból és ’nem spórolt semmivel’. Forgatás közben rájöttek, hogy mint színészek, olyanok, mint a humanoid robotok, mert a rendező mondja meg nekik, mit csináljanak és hogy… észbontó, mi? Egy remek show a misztikus és a sci-fi rajongóinak.

13 okom volt (2017- ): Ja… engem is beszippantott. A sikeres Netflix sorozat nem rég jelentette be, hogy igen, lesz 3. évad. Az első évad az azonos című könyvön alapszik, amit nem ajánlok senkinek. Ugyan sok-sok éve már, hogy olvastam (mikor még nem volt ’menő’), de mélyen él bennem az érzés, amit éreztem olvasása közben. Nagyon bénán volt megírva, gyűlöltem a karaktereket és alig vártam, hogy vége legyen. Hogy miért olvastam el? Nem tudom. Tényleg nem, de talán érezhettem benne valamit, hogy ezt lehetett volna sokkal jobban, mert a koncepció jó? A történet arról szól, hogy Hannah Baker, egy gimis lány öngyilkosságot követett el és hátra hagyott kazettákat 13 okkal, hogy miért ölte meg magát. Ezeket a kazettákat végig kell hallgatnia mindenkinek, aki rajta van és tovább adnia a következőnek. Ha ennek nem tesz eleget egy megbízott egyén nyilvánosságra hozza a kazetták tartalmát. A sorozat szépen van kivitelezve, jó képekkel, és pszichológusok által összeállított cselekménnyel. Olyan témákat dolgoz fel, mint az: első szerelem, közösségi média, barátság, pletyka, megbélyegzés, homoszexualitás, kiváltság, erőszak, drogozás, megfélemlítés. Ezeknek a témáknak pedig egy biztonságos környezetet ad, lehetőségeket a problémák kezelésére. Érdekes karaktereket ismeretünk meg, viszonylag jó színészekkel. Az üzenete miatt becsülöm nagyon, hiszen nagyon valósan és nyitottan dolgozza fel ezeket a problémákat. Még ha néha brutális jeleneteket is kell végigszenvednünk, mindig jó céllal dolgozza ezt fel. És manapság hogyan máshogy lehetne hatni az emberekre, ha nem a megdöbbentéssel?