Párizs – 10 dolog, ami sokkolt
- Nem tudnak angolul: A franciák nem nagyon tudnak angolul, még a fővárosban sem. Ez alatt azt értem, hogy az alapszavakat sem ismerik fel. Mikor bementünk egy boltba tejet venni a reggelihez, nem értette az egyik ott dolgozó, hogy milk és csak akkor esett le neki, mikor franciául szóltam pár szót. Éttermekben sem nagyon tudnak angolul, készüljünk fel erre. Persze mindig van kivétel, vannak, akik tudnak angolul, csak olyan akcentussal beszélnek, hogy alig lehet érteni. Rá kell hangolódni, hogy tényleg megértsük.
- Sokszor esik az eső: Mindig Londonról mondják azt, hogy minden nap esik ott az eső (én ezt cáfolom). Az a helyzet, hogy Párizs éghajlatát és időjárását tekintve megegyezik Londonnal. Mit jelent ez? Azt, hogy télen nincs olyan hideg, nyáron nincs olyan meleg és, hogy Magyarországhoz képest tényleg sokat esik az eső. Volt, hogy februárban voltam, volt, hogy júliusban, a hőmérséklet kicsit magasabb volt nyáron, de ugyanúgy esett az eső és fújt a szél. Pedig az előrejelzés nem mutatta… Nem telt el olyan nap, hogy nem esett volna nyár közepén!
- Nem jó a kávé: Nagy kávésok (és itt nem a Starbucksban kávézó emberkéket értem…) figyelmébe ajánlom, hogy ne legyenek nagy elvárásaik az ottani kávéval, mert csak csalódni fognak. Biztos vannak kivételek, nem állítom, hogy minden kávézót kipróbáltam Párizsban. De akárhol voltunk nem ittam egy finom kávét és ezt nem csak az én véleményem, több embertől is hallottam már. Az más tészta, ha kiülünk a Champs-Élysées-re, vagy az Eiffel-torony lábához, vagy igazából bármelyik kiülős helyre, mert akkor az egész párizsi érzés feledtetheti a kávé ízét.
- Parkok: Nagyon sok zöld park található Párizsban és ennek van egy kultúrája is a helyieknél. Sokan kiülnek piknikezni, barátokkal beszélgetni. Nem egyszer fordult elő, hogy iskolás, óvodás csoportokat láttunk játszani. Rendkívül színpatikus szokás. Tőlünk, magyaroktól ez egy kicsit távol áll, ha belegondolok, hogy Budapesten hány park van… nem sok. És kiemelném, hogy Párizsban ez mind zöld park, szép fűvel, fákkal, bokrokkal (, nem pedig aszfalttal, térkővel), ahogyan az illik.
- Rettentő sok árus a látványosságoknál: Szó szerint mindenhol találkozhatsz velük. Van, ahol tök jó alkut köthetsz, ezek az árusok általában szőnyegre pakolják ki a mini Eiffel-torony kulcstartókat, vagy a kezükön lógnak egy csomóban. Náluk olcsóbban megtudod venni a szuvenírt, mint a boltokban, ha több darabot veszel, még alkudhatsz is. Ezek illegális árusok, tehát futnak, ha rendőr van a közelben. Próbáljuk minél gyorsabban nyélbe ütni az üzletet. Emellett, vannak az ’álruhás’ árusok, akik csak ’szóba akarnak elegyedni’… Ne álljunk szóba. Én szóba álltam, azt mondta nyújtsam az ujjam, én úgy tettem és a következő pillanatban már fűzte is a karkötőt… 5 euróba fájt ez a kis cérna karkötő, ami félév múlva tönkre is ment. Pedig nagy becsben volt.
- Biztonsági intézkedések: Mikor legutoljára voltunk az már a terror támadások után volt. Ami azt jelenti, hogy azután kicsit komolyabb biztonsági intézkedések léptek életbe. A mai napig, így van ez. Minden belépős helynél azért állnak sorok, mert átvizsgálják a táskákat. A Louvre-nál, az Eiffel-toronynál (bár a barátomnál volt egy kisbicska a piknikezéshez és nem vették észre, pszt), a Notre-Dame-nál, mindenhol. Kicsit csúnyítják az összképet, például emlékszem milyen szép volt az Eiffel-torony lábánál 7 éve, most meg nagy, csúnya fehér kapuk vannak. Persze a biztonság érdekében megéri.
- 24 év alatt a legtöbb múzeum ingyenes: Néhány kivételen kívül a nagy múzeumok ingyenesek 24 év alatt, ami nagyon színpatikus Párizs részéről, hiszen nem minden nagy Európai város mondhatja el ezt magáról (pl. Róma, Barcelona, Madrid és Budapest sem). 24 év alatt simán besétálhatunk a Louvre-ba vagy akár a Centre Pompidou-ba.
- Rettentő nagy a Louvre: A Louvre nagyon nagy, és itt kilométeres nagyságokra gondolok. Lefogod járni a lábad. Kényelmes cipő kötelező. Nagyon szépen vannak tagolva a különböző témájú részek, de el lehet tévedni. Az a legjobb, ha előre eldöntjük, hogy miket szeretnénk biztosan megnézni és akkor kicsit tudatosabban nem maradhatunk le semmiről, amit később megbánnánk.
- A franciák sok mindent elloptak: Ezt most egy kicsit viccesen is mondom. A Louvre-ban járva észre vesszük a nagyon nagy mennyiségű egyiptomi kincseket, szarkofágokat, falból kimetszett hieroglif írásokat és még sok mást. Ezek ellopott kincsek, amikből az utóbbi évtizedben voltak is bonyodalmak. Egyiptom hivatalosan is visszakért pár fontosabb leletet. Persze nem csak a Louvre-ban vannak ilyen különlegességek, a British Museum is sok ilyennel ’büszkélkedhet’. A visszakérésről és bonyodalmakról itt lehet bővebben olvasni: http://www.nbcnews.com/id/36280732/ns/technology_and_science-science/t/egypt-museums-return-our-stolen-treasures/#.WzSmDNUzbIU.
- A Louvre-ban mindenki a Mona Lisát nézi meg: A látogatók nagyon nagy százaléka bemegy a Louvre-ba, megnézi a Mona Lisát és kijön. Ha ezt tervezed, szégyelld magad! Mikor ott voltunk, a Mona Lisa termébe alig lehetett bejutni, mert mindenki ott állt. Borzasztó. Üzenem a ’Leonardo Da Vinci rajongóknak’ hogy ha mentek volna 5 métert a következő terembe több Da Vinci kép is állt üresen, emberek nélkül. Szóval a Louvre-ban nagyon sok mindent érdemes megnézni a Mona Lisa mellett: A milói Vénusz, Lamassu (Mezopotámia), A Szabadság vezeti a népet, Great Sphinx of Tanis, Hammurapi törvényoszlopa, A Medúza tutaja, Sziklás Madonna (a kedvencem), Keresztelő Szent János, Bacchus, Szent Anna harmadmagával, Napóleon koronázása, Ámor és Psyché, Akhenaten, Moai és még sorolhatnám. Egy kis művelődés sosem árt.
