Barcelona – 10 dolog, ami sokkolt
- Tömeg: Sok nagyvárosban jártunk már, de ezt a mennyiségű embert, turistát nyáron még egy helyen sem tapasztaltuk. London, Párizs, Róma meg sem közelíti ilyen téren Barcelonát. Ahol a Rambla-n egy métert nem tudsz menni anélkül, hogy beleütköznél valakibe. Pedig én általában bírom a tömeget, mert kilehet zárni valamilyen szinten, de mikor mozdulni is alig lehet, fojtogató. Ahol a parton egy törölközőnyi hely is alig van estefelé, amikor elméletileg még kevesebben is vannak. Léteznek kivételes helyek persze, ha nem a városközpontban sétálgatsz, nem ütközöl minden lépésnél turistákba. Ilyen helyek: Montjuic, Tibidabo.
- Sorok: Barcelona – a turistatömegből kifolyólag – olyan város, ahol nem olyan egyszerű jegyet venni a legtöbb attrakcióra. Én még nem tapasztaltam ezt más városoknál, de Barcelonában egyszerűen elkerülhetetlen, hogy online vedd meg a belépőjegyeket. A Museu Picasso-ban rettentő nagy sor áll, egész nap, ha nem akarod sorban tölteni a nyaralást muszáj előre megvenni a jegyet. A Sagrada Família-nál nem lehet jegyet venni helyben, legalább egy nappal előtte kell megvenni a jegyet különben, nem jutsz be. Park Güell? Egy nappal előtte online. Casa Mila, Casa Batlló? Online. Barcelona egyszerűen egy ilyen hely. Persze vannak olyan attrakciók, ahová kevesebb turista megy, mert nem olyan nevezetes, és egyből belehet jutni: Palau Güell, Fundació Antoni Tapies, Hospital de la Santa Creu i Sant Pau, Museu Nacional, Fundació Joan Miró.
- „Turistákat nem látjuk szívesen”: Mivel rengetegen látogatják Barcelonában egy évben, ezért a helyiekben megfogalmazódott egyfajta utálat a turistákkal szemben. Sok helyen kivan írva, matricázva, hogy a turistákat nem látják szívesen. Véleményem szerint két féle turista van: aki, megbecsüli az ottani kultúrát, és, aki csak bulizni, lézengeni jár oda. És hát lássuk be, a legtöbb ember bulizni megy. Egy olyan nagyváros, aminek tengerpartja van? Egyértelmű. Ezek a turisták tényleg zavaróak lehetnek. Bár mi nem találkoztunk rosszalló tekintetekkel (a helyiektől), de volt egy olyan pont mikor gyors segítségre lett volna szükségünk és a legtöbben kikerültek minket, mert angolul beszéltem.
- Árusok: Rengeteg illegális árussal találkozhatsz Barcelonában. És mikor azt mondom rengeteg, azt úgy értem, hogy nem lehet mozdulni tőlük. Főleg a part fele lehet velük találkozni, ahol a sétány mellett mindkét oldalon Guccit, Adidas-t és más márkás termékeket árulnak. Ezek persze csak másolatok, és olcsóságok, az eredeti árakhoz képest. Akinek ehhez van ízlése, annak ajánlom. Alkudni biztosan lehet, hiszen minden egyes árus ugyanazt árulja… Ezek az árusok főleg bevándorlók, akik ezzel a maffiával keresik a pénzüket. Sajnálatra méltó, egyben elgondolkodtató.
- Drog: A Rambla-n nem tudsz úgy végig menni, hogy legalább tíz ember ne szólítana le, hogy: „Coffeeshop?”. Először azt hittük, hogy zsebesek, mert, hogy egy helyben állnak és kerülik a rendőröket. Persze hamar felfedte az egyik magát, mikor marihuánát mondott a coffeeshop után. Szóval a kávézós emberkék drogot árulnak, ezt azért ne feledjük.
- Távolságok: Barcelona nagyon nagy. Összesen 20 vonaljegyet használtunk el ketten, kettő és fél nap alatt. Vannak távolságok. Még az egy területen lévő dolgok is meglepően messze vannak. Például a Sagrada Família-tól elsétáltunk a Hospital de la Santa Creu i Sant Pau-ig, és térképen szinte egymás mellett vannak, viszont nagyon sokat mentünk mire elértük a kórházat. Vagy, ahogy a Park Güell sem tűnik olyan nagynak, de mi lejártuk a lábunkat. Napi 20+ kilométereket sétáltunk, úgy, hogy ezzel együtt metróztunk is.
- Külváros szépsége és nyugodtsága: Ahogy már az első pontban említettem, a frekventált helyeken a belvárosban alig lehet mozdulni az embertömeg miatt. Igazi felüdülés kicsit kintebb menni, a kevésbé ismert helyekre. Tibidabo nagyon szép. Egy hegyen van, ahová egy Funicular nevű járművel lehet feljutni. Kevesen vannak, főleg helyiek, akik a vidámparkba mennek családostul. A vidámparkon kívül érdemes felmenned Barcelona látványáért, hiszen onnan mindent belehet látni, valamint a templomért, ami óriásként fehérlik a hegy legtetején. Montjuic szintén egy kevésbé populáris állomás a turisták számára. Ez egy dimbes-dombos fákkal teli hely, ahol megtekintheted a Fundació Joan Miró-t (amiben Miró számos híres festményét, szobrát csodálhatjuk), valamint a Museu Nacional-t (ami többféle kor művészeti alkotásait rejti, de legfőképp az időszaki kiállítást ajánlanám: Dalí).
- Elhagyatottság: Ha egy kicsit is otthagyod a tömeget, és olyan közegre akadsz, ahol sokkal-sokkal kevesebben járnak, meglepetés fog érni. Ezek a helyek sajnálatos módon általában lepukkantak és koszosak. Vegyük csak a Parc de la Ciutadella-t, amiről impozáns képeket láthatsz az útikönyvekben. Mikor odaértünk nem hittem el, hogy amit látok az egy park. Sivár, koszos, poros, alig füves, és még fa is csak néhol van. Ehhez hasonlítanám még az El Ravalt, amiről szintén szép képeket láttam és, ami tele van lepukkant éttermekkel, hajléktalanokkal, és szeméttel.
- Politika: A katalánok egy része nem akar Spanyolországhoz tartozni. Más a kultúrájuk, kicsit a nyelvük. Ha Barcelonában jársz, láthatod az erkélyek háborúját. Ahol szinte minden erkélyen található egy zászló, ami vagy a függetlenségért kiállt, vagy a maradásért. Amellett, hogy hangulatossá teszi a házakat, érződik, hogy mennyire fontos ez nekik és talán arra buzdít, hogy jobban megismerd a történelmüket.
- Építészet: Antoni Gaudi egy géniusz volt. Aki a Sagrada Família-t, a Park Güellt, a Casa Mila-t, a Casa Battlót, és a Palau Güellt. Mind rendkívüli. Ha Barcelonában jársz, én úgy gondolom, hogy mind kihagyhatatlan. Gaudi mellett még idesorolnám a Hospital de la Santa Creu i Sant Pau, ami egy kórház volt, és nem úgy néz ki, mint egy kórház. Egyszerűen lélegzetelállító. A tervezője hitt abban, hogy a szépséggel lehet gyógyítani. Mivel nem Gaudi, nagyon kevesen járnak ide, tehát tudod a saját nyugalmasban élvezni a látványt.
