2016-ban egy dél-koreai írónő, Han Kang nyerte a Man Booker International Prize-t az első magyarra (és más nyelvekre) lefordított könyvével a Növényevővel. Most, 2018-ban jelent meg a második magyarra fordított könyve, a Nemes Teremtmények a Jelenkor Kiadónál, így úgy gondoltam megint aktuális lett írni a Növényevőről. Egy nagyon rövid, de mégis nagy hatású történetről van szó, ami annyira mélyen érintett, hogy azóta nem eszem húst. Bevallom előtte sem volt a kedvenc ételem és mindig ódzkodtam tőle, és a könyv olvasása után úgy döntöttem kipróbálom ezt az életmódot. Ez volt egy másfél éve. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez az írás arra készteti az olvasót, hogy ne egyen húst. Sőt, erről szó sincs. Egyszerűen csak, mint minden könyv, mindenkit megérint és mindenkit másképp.

A történet Szöulban játszódik, és egy nőről szól, aki vegetáriánus lesz különösebb indok, logika nélkül. Betekintés nyerünk rémálmaiba, amiben szenvednek az állatok és ő a bűnös ezért (de nem ezeken a látomásokon van a hangsúly, ez inkább csak kiegészítés). Ezek a részek dőlt betűvel vannak szedve és elég horrorisztikusak:

Ruhámból vér csurog, véres a kezem, és véres a szám. Próbálok összegömbölyödni, hogy senki se lásson, próbálok elbújni a fák mögött. De hiszen megettem a pajtában lepotyogott húsdarabokat!

Ezek a rémálmok teszik növényevővé. Nem mondanám vegetáriánusnak az életmódját - ugyan más nyelveken így fordították a címet - hiszen nem arról van szó, hogy étrendet cserél, hanem, hogy megválik a hústól, majd egyre kevesebbet és kevesebbet eszik növényeket is. Az utolsó stádium már az lenne, hogy fotoszintetizál és növénnyé válik. Ezzel együtt a termete is egyre kisebb lesz, próbál ’elfogyni’.

Három nagyobb részből áll, ezek különböző perspektívák, ahogy látjuk a növényevőt. Először a férje szemszögéből, majd a testvére férje szemszögéből, és legvégül a testvére szemszögéből. Megismerjük, hogy a családja, hogyan fogadja a változást és hogyan kezeli. Ne feledjük, ez Szöulban játszódik, ahol, úgy látszik, nem olyan elfogadott a vegetarianizmus vagy a vegánizmus, hiszen a szülei nem bírják ezt elfogadni és minden áron hússal akarják tömni és attól tartanak, hogy a család rossz hírét fogja viselkedésével kelteni. Ez a három rész teljes, egész mégis kiegészítik egymást, sok kérdésre a későbbi fejezetekben kapunk választ. A részek között nem tudjuk mennyi idő telik el, de a könyv egy nagyobb intervallumot (éveket) ölel fel.

Nagyon szépen ír Han Kang és érthető miért lett ilyen sikeres ez a könyv. Egyenes írja le a történetet, de érezzük, hogy mennyi réteg lapul a sok kis részlet alatt, ami nyíltan nem kerül kimondásra. Érdekes, hogy végig kívülről figyelhetjük a nőt és a rémálmokon kívül fogalmunk sincs, mi játszódik le benne a történet folyamán. Az egész könyv furán nyugodt hangulatú, egyik könyv olvasásánál sem éreztem még ilyet. A kiegyensúlyozottság alatt viszont feszültség lapul, amit csak az erre kiélezett olvasó fog fel és értelmez.

Még egyszer kiemelném, hogy a Növényevő nem a vegetáriánus életmódról szól. Sőt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a választásról szól. Mikor radikálisan (akár ellentmondva magunkkal) döntünk, egy nagyobb dologról a saját életünkben milyen falakba ütközhetünk, a család hogyan viszonyulhat hozzánk, mivé válhatunk, és a társadalombeli szerepünk, hogy változhat.

Ezt a könyvet mindenkinek bátran ajánlom, könnyen olvasható, érthető és mégis elgondolkodtató. Talán, azonban a kisebb korosztály még várjon az olvasásával, mert van benne felnőtt tartalom. Bár ezzel talán épp felkeltem az érdeklődésüket, de hozzátenném, hogy ez a tartalom indokolt és szépen kivan dolgozva, logikusan kapcsolódik a történethez és nem fogható más arra a témára kiéleződött könyvekhez. Alig várom, hogy az ez évi könyvét is elolvassam az írónak.