Milyen irányba halad az emberiség? Történelmünkből megjósolható a jövő? Valósággá válik, amiket a tudományos fantasztikus filmekben látunk? Ezek a kérdések engem naponta foglalkoztatnak, hiszen nagyon sok sci-fit olvasok és nézek, szóval mikor kijött ez a nagyon kecsegtető témájú könyv egyből rávetettem magam. Nagyon sokáig tartott az olvasása, mert a különböző konklúziók nagyon megrémítettek és sokszor agyaltam egy gondolatmeneten. Mindenesetre, ha nem is lettem boldogabb a könyv olvasása közben, ez a mű a jövő témáját hozzáférhetővé, érdekessé és szórakoztatóvá tette.

Yuval Noah Harari, izraeli történész 2014-ben lett sikeres az emberiség rövid történetével, a Sapiens-el, ami a múltunkról, történelmünkről mesél. Ezután, 2016-ban kiadta a holnap rövid történetét, a Homo Deus-t, ami nem fikció. A múlt és a jelen helyzetéből következtet a jövőre, tudományos alátámasztásokkal. Ezek a levezetések nagyon világosan vannak megírva, rengeteg példával. Miközben olvastam sokszor eszembe jutott Isaac Asimov, kinek történetei a távoli jövőben játszódnak és, hogy milyen sok minden kezd valóra válni az elképzelt világaiból. Vagy A kör című könyv és film, amiben gépek helyettesítik az orvost és ahol minden ember kezd ’átláthatóvá’ válni, hiszen ezzel sok bajt meg lehet előzni. Vagy a Szép új világ, melyben a génmanipuláció mindennapos. A könyvek végkifejletének ismeretében nagyon megijedtem, hogy mi fog velünk, emberekkel történni, ha tényleg ebbe az irányba tartunk. Az emberiség tönkre teszi saját magát?

A könyvet felbontottam 3 nagy témára, ami szerint halad a végkifejlethez:

1. Környezetünk mesterévé lettünk: Éhség, háború, betegség. Ez volt az a három dolog, ami történelmünk során megzavarta fejlődésünket. Harari azt állítja, hogy ezt mindet sikerült legyőznünk. Éhség már nincs, hiszen időjárás, szerencsétlenség, butaság már nem befolyásolja. Sőt manapság a túlevés egy sokkal nagyobb probléma lett a legtöbb országban. A járványok a múltban milliók halálát okozta, mostanában - mikor mindenki könnyen utazik akár tengeren túlra – mégis, könnyedén elbánnak velük, gyógyszeres segítséggel. A 21. században pedig nagyobb valószínűséggel leszel öngyilkos, mint terrorista támadás áldozata.
2. Halhatatlanság, boldogság, istenkedés: 2050-re, ha jó egészséged lesz és lesz sok-sok pénzed kész lesz az a technika, amivel meghosszabbíthatod az életed. Átléphetünk egy felsőbb kategóriába az emberiség fejlődésének skáláján. Elhagyjuk önmagunkat. Ha örökké élhetek, akkor, hogy fogok viselkedni? Valószínű nem megyek el télen síelni, mert ha rosszul sül el egy csúszásom nem 50 évről maradok le, hanem végtelenről. Mit fogok akkor csinálni? Valószínű otthon fogok ülni és egy virtuális világban fogok síelni (Ready Player One). Tetszik ez a jövőkép? Nem, de még ha nem is tetszik, nem tudok ellene mit csinálni. Mai tudósok technikai problémának értelmezik a halált. Ez az egyetlen, ami megállít bennünket, ha az éhség, háború, betegség kombinációt kiiktattuk. Tehát ki kell játszani a halált. Ha az élettartalmunkat megtudjuk hosszabbítani, akkor szuper emberek leszünk, akiket gépek fognak irányítani. Gondold végig, hogy már most, hogyan befolyásolja a technika az életedet. Ha pedig technológiával meg fogjuk oldani a legtöbb dolgot, akkor mit fog csinálni az ember? Ha majd a robotok helyettesítik az orvost, a taxist, a tanárt, akkor mivel fogjuk eltölteni a napjainkat? Sokan a művészetre gondolnak ilyenkor. De Harari bizonyítékokat mutat fel, arra, hogy például egy gép is tud zenét szerezni, sőt úgy, hogy nem lehet megkülönböztetni egy ember által írt műtől. (Sztori: a közönségnek lejátszottak három nagyzenekari művet, az egyik eredeti Bach, a másik egy kortárs, a harmadik pedig egy gép, aki úgy van beállítva, hogy ’Bach-osan’ komponáljon. Mikor megkérdezték a közönséget, hogy szerintük melyik-melyik a válasz megdöbbentett mindenkit. A legtöbb ember ezt spekulálta: a gép zenéje Bach-tól, Bach zenéje a kortárs zeneszerzőtől, a kortárs pedig a géptől van…)
3. Algoritmusok: Az ember algoritmusokból áll össze. Akár egy recept. Harari azt mondja, ha elfogadjuk az evolúciót, akkor azt is elfogadjuk, hogy az embernek nincs lelke. Minden érzelmünk csak egy algoritmus. Az embert lehet programozni, tehát megváltozathatjuk DNS-ét vagy azt, ahogyan érez. Régen, ha valamit nem értettek, azt a vallás magyarázta meg istenekkel. Mikor már a tudomány áttudta venni a vallás helyét, az emberek az emberiségben kezdtek hinni, amit úgy hívunk, hogy humanizmus. A túlvilág helyett hangsúlyt kapott az a világ, amiben élünk. Ebből fog következni az adat forradalma, ahol nagyobb értéke lesz az adatnak, mint az embernek. Érezzük már most is? Ha van nálunk fontosabb, akkor csak nem vagyunk olyan fontosak. Úgy, mint a humanizmusban az állatok– hogy az ember magasabb rendű és az állatok fölött áll és rendelkezik velük – úgy mi is csak egy kisebb része leszünk egy nagyobbnak? Manapság egyre több figyelmet fordítunk ezekre az alsóbb rendű állatokra, hogyan bánnak velük, hogyan ’élnek’ ők az ipari tartásban. Lehet azért mert, mi, emberek is kezdünk másodrendűek lenni? Hiszen egyre többünk prioritása az, hogy elég adatforgalmunk legyen, minthogy igaz, valódi baráti körünk. Ha mi megtehetjük, hogy megöljük az állatokat, akkor a mesterséges értelem is megteheti, hogy önös érdeke miatt megöljön minket?

Szóval érdekes, nagy kérdéskörökkel ismerkedhetünk meg az olvasása során. Brilliánsan van megírva, tudományos szemszögből, szinte letehetetlen. De azért ha nem akarunk begolyósodni a sok brutális részlettől tegyük le néhányszor és gondolkozzunk el rajta. Nem fogod bánni, ha elolvasod, mert amellett, hogy néhol megrémiszt, egy nagyon jól összeszedett írás, amit nem lehet nem élvezni. Nagyon sok kérdésre választ ad, igen, a legtöbb kérdésemre választ adott. Csak egyre nem, sőt csak még komplikáltabbá tette a megválaszolását, hogy: Mi is akkor az életünk értelme?