Miért szeretem Dan Brown könyveit olvasni?

Dan Brown könyveiről gyakran megosztó véleményeket hallhatunk/olvashatunk. Valaki szereti, és minden könyvét elolvassa, van, aki utálja különböző okokra hivatkozva (hazugságokat ír, Umberto Eco-t utánozza, rosszul, stb.). Én szeretem. A Da Vinci-kódot olvastam először még mielőtt megnéztem volna a filmet és egyszerűen nem tudtam letenni. A sztori mellett olyan részleteken merengtem el, mint az Opus Dei valós cselekményei világunkban vagy például Párizs utcái és híres helyszínei. Amellett, hogy olvashattam Robert Langdon izgalmas történetét, kaptam egy eszközt arra, hogy jobban elmélyítsem a tudásom a művészetben, politikában, tudományban és még sorolhatnám, mennyi releváns témát ölel fel a már 7 kiadott könyv.

36002818_1995854853781306_142718451826294784_n.jpg

Dan Brown 1998 óta ír és ad ki könyveket. A könyvei közül kettő stand-alone (, tehát nincs összefüggés közöttük és a többi könyv között), öt pedig a Robert Langdon sorozat része. Igaz, hogy a Digitális erőd és A megtévesztés foka is kiváló kérdéskörökről mesél, én szeretnék most ebben a bejegyzésben a sorozatra koncentrálni, hiszen ezek a legismertebb könyvei.

Miért olvasom én ezeket a könyveket?

  • Téma: Minden egyes könyv feldolgoz egy vagy több nagyon érdekes témát. Az Angyalok és Démonokban megismerkedhetünk a katolikus egyházzal Rómában, a CERN működésével és legfőképp a tudomány és a vallás kapcsolatával. A Da Vinci-kódban a Sion-rendről, az Opus Dei-ről, valamint Da Vinci munkásságairól olvashatunk. Az elveszett jelkép főként a szabadkőművesekről szól. Az Infernoban felfedezhetjük Dante Isteni színjátékát és az antihumanizmus fogalmát. Az Eredetben az emberi faj eredetéről kapunk érdekes kérdéseket és válaszokat.
  • Információ, részletek és annak felhasználása: Rengeteg mindent tudhatunk meg ezekből a könyvekből. Nagyon sokszor olyat, amiről előtte még nem tudtunk. A lényeg az, hogy ezeket az információkat hogyan dolgozzuk fel. Sokan kifogásolják Dan Brownt, mert hazugságokat beszél el egy-egy témáról. Szerintem igazságtalan hibáztatni ezért, hiszen ő fikciót ír. A cselekmény, ami végbemegy minden könyvben kitaláció. Viszont a fogalmak, amik felmerülnek, azok mind igazak. Például én úgy olvasom a könyveket, hogy mikor találok egy számomra érdekes dolgot, mondjuk, a transzhumanizmust akkor megállok az olvasással, felmegyek az internetre és utána nézek a valóságnak. Igaz, így sokkal tovább tart elolvasni azt az 500 oldalt (nagybetűs!), de a végén sokkal okosabbnak és szélesebb látókörűnek érzem magam. Ráadásul valószínűleg ezekkel a fogalmakkal nem is találkozom a hétköznapi életben és sokszor teljesen felforgatja az addigi véleményemet valamiről.
  • Városok: A könyvek fő- vagy nagyobb városokban játszódnak. Miközben olvasom, mindig előttem van a telefon vagy a laptop, hogy a híres építményeknél, utcáknál rátudjak keresni és megtudjam nézni képen, ezzel hozzáadva az olvasás élményéhez. Az Angyalok és Démonok Rómában játszódik és pl. mikor Rómában jártunk az volt az egyik iránymutató, hogy mindegyik helyszínt láthassam, ahol a könyvben az események zajlanak. A bónusz az, hogy sok érdekességet is meglehet tudni egy-egy helyszínről így pl. mikor a Pantheonnál voltunk tudtam, hogy Raffaellónak ott van a sírja. A Da Vinci-kód Párizsban játszódik, ahol szintén kiválóan bemutat érdekes helyszíneket. Emlékszem mikor a Louvre-ban jártunk és rábukkantam véletlen a Rózsa-vonalra, azért is meghatározó, mert azóta Da Vinci munkásságaival tisztában vagyok és ahelyett, hogy a Mona Lisával fotózkodtunk volna a számomra érdekesebb Sziklás Madonnához mentünk, ahol senki sem állt… Az elveszett jelkép Washingtonban játszódik, ahol sajnos még nem voltunk, de a könyv miatt (is) felkerült a listámra. Az Inferno (, a kedvencem) cselekménye Firenzében és Velencében történik, ami szintén meggyőzött, hogy oda is elkell menni egyszer az életben. Igazából nagyon jó reklámot csinál a különböző városoknak. Az Eredet Bilbaóban, Madridban és Barcelonában játszódik, így ebben az évben muszáj oda elmennem. Ezenkívül Budapest is szóba kerül hébe-hóba egy rabbi kapcsán.
  • Művészet: Nem tudok olyan Dan Brown könyvet mondani, ahol ne kerülne szóba a művészet. Például a Vatikáni Múzeum különlegességei, Bernini alkotásai szerte Rómában, Leonardo Da Vinci művei, Ufizzi Galéria összegyűjtött képei, Gaudí tervrajzai, vagy a Guggenheim modern művészeti alkotásai. Nagyon széles körben ismerkedhetünk meg a képzőművészettel vagy éppen az építészettel. Elvégre a szerző művészettörténész végzettségű.
  • Politikai helyfoglalása: A tudomány és a vallás kérdéskörrel nagyon gyakran foglalkozik. Bemutatja a tudomány szépségét és értelmét életünkben, valamint a vallás hiányosságaira is szeret nagy hangsúlyt fektetni. Mégis úgy érzem, hogy mind ateista, humanista, mind a vallásos olvasó megtalálja benne saját igazát. Az meg egy bónusz, hogy elgondolkodtat minket ezekről a dolgokról.

Összességében Dan Brown intelligens könyveinek minősége függhet attól, hogy hogyan állunk hozzá. Ha el hisszük minden szavát, akkor természetesen átejtve érezhetjük magunkat, mikor ránk talál az igazság. De ha megfelelő módon olvassuk, akkor sokkal szélesebb körben lehetünk jártasak és tudás szerezhetünk meg, az olvasás öröme mellett.